A legelső találkozás az ortopéd orvossal. Amiért különösen szeretem, az az hogy, ennyi egyébként egészséges kiscsecsemővel máshol nem találkozhatok. No és persze ami fontosabb, hogy az ultrahanggal kiegészített fizikális vizsgálat (komplex csípőszűrés) szinte 100 százalékos hatásfokú szűrést biztosít. Erre a célra alkalmas ultrahang berendezéssel és gyakorlattal rendelkezem. A csípőficammal született gyermekek kezelésében a Pavlik-kengyel alkalmazása a napi gyakorlat része. Igen összetett esetekben az ún. Overhead-kezelés vagy húzatás (extensio) is felmerül, ez azonban az esetek nagy részében már a kórházi kezelés részeként alkalmazható. A csípőszűrés optimális időpontja a gyermek 4-8 hetes életkora.

Meggyőződésem, hogy nincs még egy olyan területe az ortopédiának, amelyről annyit beszéltek, írtak volna, amiről annyit vitatkoztak volna, mint a lúdtalpról. Bár nagyon gyakori eltérés és túlnyomó része nem igényel ellátást, mégis az ideálistól való eltérés ennél az egyszerű lábproblámánál „veri ki a biztosítékot“ a legtöbb szülőnél, emiatt keresnek fel aggódva legtöbben.
A célom az, hogy a gyermek vizsgálata után legyen időnk beszélgetni a talp feljődésénének átlagos, természetes rendjéről és az bemutassam az ok-okozati viszonyokat. Szeretem tisztázni a célokat, megérteni a reális és eloszlatni az irreális félelmeket is.
Azon ritka esetben, amikor a láb deformáltásga igen súlyos vagy kifejezett panaszok vannak, a célszerű cipők (szupináló sarkú cipők) és egyedi betétek (Starflex, aktív sajka junior) alkalmazása mellett lehetőség van egyszerű, minimál invazív (calcaneostop-technika) vagy összetettebb műtéti javallat felállítására is.

A dongaláb kezelésben általam alkalmazott technika az ún. Ponseti-techinka a jelenleg ismert leghatékonyabb kezelési módszer. A módszer kifejlesztője Ignacio Ponseti spanyol orvos volt, aki 1943-tól 2009-ben bekövetkezett haláláig az egyesült államokbeli Iowában dolgozott.
A Ponseti-technika korai korrekciós hatékonysága – azaz a teljes korrekció elérése  közel 100 százalékos. A kezelésben a folyamatos, hétről hére történő, szünet nélküli speciális gipszeléstechnikának (1), a korai Achilles-ín műtéti hoszabbításnak (2) és a korrekciót fenntartó sínezetnek (3) van kiemelt jelentősége. Ez a három eszköz együtt jelenti a módszert. Egyes elemeinek kiragadása vagy elsajátítása nem jelenti a helyes alkalmazást, értelemszerűen nem is garantálja a fenti magas gyógyulási arányt. A technikát 2005-ben kezdtem el az elsők között Magyarországon, 2012-ben Ponseti intézetében 1 hónapot töltve gyarapítottam ismereteimet elméleti és gyakorlati téren, 2013-ban a Magyarországon szerveztem haladó Ponseti-kurzust.
A módszer optimallis alkalmazható újszülött dongalábas kiscsecsemőkön, de működik idősebb gyermekeken is, sőt olyan kis betegeken is akiken korábban kiterjedt sebészi feltárást végeztek és lábuk visszaromlott. Az ideális vizsgálati időpont a csecsemő 2-3 hetes kora.

Azoknak a gyermekeknek, akik a szülés környékén, esetleg a méhen belüli periódusban vagy később egy súlyos betegség miatt (pl agyhártyagyulladás) ún. „oxigénhiányos“ sérülést szenvedtek el, bár különböző módon károsodtak, mégis hasonló izom feszességeik, izületi problémáik vannak. A szülők kérdései is hasonlóak, milyenek az életkilátások, mikor áll fel a gyermekem, fog-e és mikor fog járni. Ezekben a kérdésekben várhatnak tőlem tudásomhoz mérten egyenes és reális válaszokat. Elmondom, hogyan tudom akár konzervatív módszerekkel (speciális gyógytornával, fejlesztéssel, műanyag eszközök, cipők viseltetésével) akár műtéti kezeléssel (ínhosszabbítások, izületi műtétek, Botox kezelés) közelebb segíteni a gyermekét és a családot ahhoz a célhoz, amit együtt kitűzünk. A gyermek kezelésében kiemelt szerepe van a fizioterápiás szakembereknek, pl. DSGM-technikát is alkalmazó gyógytornászoknak és a fejlesztő környezetnek. Az orvos szerepe elsősorban a beteg irányítása a különböző kezelési formák között, és ezeknek egyikének, a sebészi kezelésnek az elvégzése. Fontos az elérendő célok tisztázása és az ehhez vezető út felvázolása. Ebben igyekszem aktívan közreműködő partner lenni.

Járásanalízis: egy számítógéppel és kamerarendszerrel elvégzett mozgásszervi vizsgálat, amely képes arra hogy olyan eltéréseket, melyeket szabad szemmel nem, vagy nem jól lehet látni, érzékelni, láthatóvá tegyünk. A vizsgálat elkészítése 60-90 percet, kiértékelése lényegesen több időt vesz igénybe. Lehetővé teszi a gyermek mozgásában bekövetkező változások monitorozását, a műtéti kezelés hatékonyságának lemérését, bizonyos összetett mozgásszervi problémák, járáshibák okainak megértését és ezzel ha lehet ún. oki kezelését.

A leggyakoribb játszótéri megfigyelésektől: hű, a gyermeknek mekkora O lába van” a nagyobb leányok jellegzetes X térd eltéréséig ide tartoznak azok az állapotok, amikor az adott végtag tengelyállása valahogy eltér az átlagostól. Szerencsére ezek az állapotok csak 1-2%-ban takarnak kóros eltéréseket. Ezeknek a kezelése viszont szinte minden esetben komoly, fegyelmezett munkát, együttműködést kíván akár műtéti, akár konzervatív eszközökről van szó. A megfigyeléstől kezdve a korszerű sín, ortézis-terápián át a legmodernebb minimál invazív, kis feltárással végzett műtéti beavatkozásokig terjed az elérhető eszközök tárháza. Ezen eltérések kialakulását sokkal könnyebb megelőzni és időben kezelni, mint felnőttkorban egy már kialakult deformitást helyrehozni.

Azok a gyermekeknek az ellátása, akiknek már születésüktől kezdve valamilyen fejlődési rendellenesség, valamilyen rendszerbetegség, esetleg baleset miatt az egyik végtagjuk rövidebb, vagy hosszabb (nagyon nem mindegy!) komoly feladat elé állítják az ortopéd orvost. Az ilyen állapotoknál fontos megtalálni az okot, és igen összetett komoly számolást is igénylő taktikai tervet kell készíteni. Itt nem elég azt tudni, hogy mennyi is a pontos különbség, azt is tudni kell, hogy mennyi lesz, mire a gyermek befejezi a növekedést. Ezt követően nyíltan kell beszélni a deformitás kezelési lehetőségeiről, mely magában foglalja  a konzervatív lehetőségeket (cipőmagasítás, protetizálás)  az úgynevezett  átmeneti növekedés-gátlást (hídlemez, eight plate, csavaros technika) a végleges növekedéslezárás (epiphyesodesis) vagy éppen a műtéti hosszabbítást (fixateur externe, Ilizarov, Monotube). Itt is szeretnék reális alternatívákat mutatni a hozzám fordulóknak.

Olyan látható eltérésekről van szó, melyek nagyrész egyébként beavatkozás nélkül is spontán javulást mutat, de a szülő informálása ebben az esetben különösen fontos. A szülés utáni néhány hét végigizgulása nagyon megterhelő feladat és nem segít sem a kis jövevény beilleszkedésében, sem a szoptatásban, sem az összeszokásban. Néhány alkalmas, világos mondat általában elegendő ahoz hogy minden megfelelő mederbe kerüljön. Néhány eltérés például a ferdenyak-tartás (torticolllis) viszonlag sürgős gyógytornakezelést igényel.

Ezek a betegségek átfogják a klasszikus gyermekortopédia tárgykörét. Részben a már említett eltérések tartoznak ide, részben olyan, valóban a növekedés során kialakuló betegségek, amelyek nagyrészét jó időben elcsípve, megfelelő mederben tartható lefolyásukkal nem jelentenek a későbbiekben életminőséget érdemben befolyásoló állapotot. Ide tartoznak a különböző csontosodási zavarok és „neves“ betegségek: Perthes, Schlatter, Shincz, Scheuermann vagy specális, növekedés lezáródásakor jeletkező betegségek mint például az ismeretlen eredetű combfejelcsúszás (epiphyseolysis capitis femoris, SCFE). Egy részük konzervatív eszközökkel, mások rutin vagy különleges műtéti eljárással kezelhető/gyógyítható.

A serdülő gerinc jelen életformánk következtében sokkal erősebb hatásoknak van kitéve, mint bármikor korábban. A nagyobb méretű táskák, a sport kívánatos mértékének csökkenése, a koncentrálást igénylő feladatok, tanulnivalók megnövekedett mennyisége egyre nagyobb súlyt helyez a fejlődő gerincre. Sem a betegségektől való túlzott félelem, sem lebecsülésük nem visz előre. Rendelésemen a „megijesztett” szülők és gyermekek kaphatnak pontos állapotfelmérést értékelést és tanácsokat. Eszköztárunkban a specialis Schroth-terápia, a korszerű fűzőkezelés, és – kapcsolataink révén – a legkorszerűbb műtéti kezelés is szerepel. A gerinc oldalirányú görbülete, latinul scoliosis és az oldalirányból látható görbületek kóros növekedése a Scheuermann betegség egyaránt jól kezelhető a fenti módszerekkel.

A gerincferdülés a gerinc oldalirányú elgörbülése általában egy kifejezett csavarodással együtt. Ez a gyermek hátán előrehajláskor bordapúpként vagy izomelőemelkedésként jelentkezik, tehát nem láthatatlan eltérés. A vállak közötti szintkülönbség vagy a törzs oldalasszimmetriája is felhívó jel lehet. A gerincferdülést orvosilag a rtg felvételen mért Cobb-fok értékkel jellemezzük. Ez egy objektív szám, és ezzel nyomon követhető a gerincferdülés romlása/javulása. Nem az egyetlen megfigyelhető paraméter ez, de az orvos számára ez az egyik olyan érték, amit mindenképpen figyelembe kell vanni a kezelés meghatározásakor.

A Scheuermann-betegség a gerinc  oldalról nézve normális görbületeinek  betegsége. A csigolyák elülső növekedési „magjai” sérülnek ilyenkor, a hát domborúsága fokozódik. Jól látható, ha a gymek előrehajlásakor oldalról nézve a harmónikus ív „megtörik”. Kezelése igen ritkán igényel műtéti ellátást! A legtöbb esetben gyógytornával a betegség lefolyása alatt az izomegyensúly létrehozható, ami segít a gyógyulásban. Ritkább, elsősorban súlyosabb, panaszos esetben  fűzőkezelés indokolt pl. Gschwend-fűzővel.

Van egy nagyon különleges betegcsoport, olyan gyermekek akik szervezetében bizonyos enzimműködés hiánya miatt felhalmozódnak a szervezetet normális működésében, növekedésben akadályozó anyagok. Különleges betegek, különleges mozgásszervi eltérésekkel. Néhányuk számára elérhető az igen költséges enzimterápia. A fenti betegség ritkasága miatt alig van orvos akinek tapasztalata lenne ellátásukkal. A magyar MPS-társasággal való kapcsolatom révén több kis betegre rálátok. A mozgásszervi panaszok jó része kezelhető, más részükön csak kicsit tudunk változtatni. A deformitások kezelésének ortopédiai meghatározásában, a kezelési terv felállításában tudok segíteni.